mathocalypse

Az eredet. Aaronson posztja a Shtetl-Optimized blogon jelent meg, The Mathocalypse címmel; a szövegben „OpenAI Mathocalypse dump”, vagyis az OpenAI kéziratcsomagja néven is szerepel, a napot pedig „minden bizonnyal a matematika történetének egyik legnagyobb napjának” nevezi. Hogy a szót előtte bárki használta-e, nem mérhető: a megtalált legkorábbi letölthető előfordulás Aaronson posztja, a The Business Standard összefoglalója neki tulajdonítja az elnevezést, a The Conversation pedig a „drop”, „dump”, „carpet bombing” (szőnyegbombázás) mellett sorolja fel. Egyes lapok mathpocalypse alakban írják.

Mi történt. Az OpenAI nyilvános GitHub-tárában a cikk írásakor 719 kézirat áll, 372 eredménycsaládba rendezve, egy ki nem adott belső modelltől. A cég leírása szerint a modell nagyjából 4000 problémát kapott, eredményenként átlagosan három óra ChatGPT Pro gondolkodási időt használt, a fő eredmények kb. 42 százalékához Lean-formalizálás, vagyis gépileg ellenőrzött bizonyítás tartozik. Az első kiadásban 722 kézirat volt; a The Conversation szerint hármat egy elemi hiba miatt visszavontak, többet javítottak. Aaronson az állított eredmények közül kiemeli Subhash Khot Unique Games sejtésének bizonyítását, amelyen a felesége, Dana Moshkovitz egész pályáján dolgozott és a javított adata szerint a modell a feltett nyitott problémák kb. 10 százalékát oldotta meg (a poszt első változatában még 8000 probléma és 5 százalék állt).

A fő gond: a megértés. Aaronson szerint „gyakorlatilag egyik bizonyítást sem értette még meg ember”, a megértésükért verseny indult. Moshkovitz az egyik kéziratról azt írta, olyan, „mintha valaki pszichedelikus szerek hatása alatt írta volna”, AI-segítség nélkül olvashatatlan. A The Conversation szerzőjének egyik kollégája azt mondta, folyóirat-szerkesztőként egy ilyen kéziratot rögtön a szemétbe dobott volna. Aaronson két közlési modellt állít szembe: az „OpenAI-modellben” a cég nyersen teszi közzé a gépi bizonyítást, a kibogozás hálátlan munkája a közösségre marad; az „Anthropic-modellben” (Josh Alman és Virginia Williams eredményénél, ahol a döntő ötletet egy Anthropic-modell adta) a cég fizetett emberi kutatókkal íratja meg az érthető változatot, viszont így egy magáncég választja ki, kik lesznek az AI „követei”.

Ki vitatja, mit. Az Association for Human Mathematics (Emberi Matematikáért Egyesület) nyilatkozata, amely Terence Tao blogján vendégposztként jelent meg, így fogalmaz: „A matematikusok nem kérték, hogy ez a munka elkészüljön”, a több mint 700 fájl egyszerre való közzététele „nem a tudományosság, hanem az erő demonstrációja”, ezért arra kéri a matematikusokat, hogy hagyják abba a munkát az OpenAI-val. Aaronson szerint ez a nyilatkozat csak a tagjai nevében beszél; a „senki ne rontsa el a mulatságunkat AI-jal” álláspontot tarthatatlannak tartja, mert egy matematikai problémát bárki megpróbálhat megoldani, egy nagyvállalat is, ráadásul a képesség hamar mindenki kezébe kerül. A The Decoder beszámolója szerint Tao a Mastodonon azt írta, hogy a gépi úton „learatott” megoldások kiszárítják a terület egyes ágait, ezért a matematika „2.0” korszakának a megértést kell mércének tekintenie, nem a megoldott problémák számát. A The Conversation szerzője arra is rámutat, hogy a látványos kiadás az OpenAI-nak az AGI-közelség bizonyítékaként, a tervezett tőzsdei bevezetése előtt is jól jöhet.

Kritikus olvasat. A mathocalypse nem azt jelenti, hogy a matematika véget ért, hanem azt, hogy a szűk keresztmetszet áthelyeződött: a bizonyítás előállítása helyett az ellenőrzés és a megértés lett a lassú lépés. Az eredmények többsége 2026. október 13-án még nem esett át szakmai bírálaton, Aaronson az október 9-i kiegészítésében maga írja, hogy közvetlen gyakorlati következményről nem tud. A The Business Standard szerint a kriptográfusok azért figyelnek, mert a nyilvános kulcsú titkosítás matematikai nehézségre épül, viszont a lap azt is rögzíti, hogy nincs bizonyíték arra, hogy az eredmények a mai titkosítási szabványokat feltörték volna.